Dacia Porolissensis, azon római provinciák egyike volt, amely Hadrian császár idején alakult Románia területén. (117-138). Dacia provincia még magába foglalta Dacia Superior és Dacia Inferior provinciákat is.

Dacia újraszervezésében nagy szerepet játszott a szarmata jászox és a roxolánok sorozatos támadásai, amelyek módositásra kényszeritették a római birodalom hadászati terveit Dacia területén. Dacia provincia 106-ban alakult meg. Az újraszervezés 118-ban kezdődött Q Marcius Turbo kezdeményezésére. Az új terv alapján minden új provinciának külön hadserege alakult.

Dacia Porolissensist egy guvernator vezette, amelyet ecvestru, procurator Augusti, rangra emeltek. A guvernatornak csak a segéd csapatok voltak alárendelve, a légiók nem. Nem tartozott APULUM fennhatósága alá, székhelye POROLISSUM volt. Területe a Marostól keletre a régi DACIA AGUSTI részéből vált ki.

Az első hiteles oklevél 123 aug. 10 Kr.u Szamosújvárról származik, de nagy a valószinűsége, hogy 118-ban alakult meg amikor a DACIA SUPERIOR is létrejött. Ez a területi szerveződés fennmarad MARCUS AURELIUS császár idejéig (161-180) amikor hadászati okokból újraszerveződik.

A Dacia Porolissensis területén tartózkodó római seregek: lásd

Az ókori Porolissum a mai Mojgrad, Brebi és Zsákfalva területén helyezkedett el, kb. 500 hektáron, amiből jelenleg alig 10 % van feltárva. A környék egyik fontos stratégiai pontját jelentő platón a rómaiak Dácia provincia elfoglalása után létesítettek magaslati települést. Traianus császár erődött épitett, hiszen innen felügyelte az átjárókat. Egy katonai tábor és mellette polgári település jött itt létre, ami a 3. század elején városi rangot kapott, és Dacia Porolissensis tartomány központja lett. Porolissum a hajdani római város Dacia határán 106-ban még cask katona táborozóhely volt, 124-ben a római provincia Dacia Porolissensis fővárosa let. Ezt bizonyitja az a két bronztábla amely egy katonai oklevelet (bizonylatot) ábrázol, latin szöveggel és amely által MARCUS ULPIUS NOVANTICO nevű katona kapta meg a római állapolgárságot 106 aug.10-én.

Az ókori Porolissum, földrajzi elhelyezkedése által, fontos átjáró volt még a rómaiak jövetele előtt. A helységet már Ptolemeu is jelezte a "Geografia" cimű művében. A város a római várkastély köré épült. Az évek során virágzó határvárossá alakul, amely a római szellemiséget sugározza. Az erőd körül település alakult ki. Hadrian idején Porolissum, Dacia Porolissensis provincial közigazgatási központja lett, Septimius Severus császár uralkodásának idején pedig municipiumi rangot kapott, és kb. 20.000 lakosa volt. A lakosok jó módban éltek az akkori feltételekhez képest. Kövezett utakon jártak, viz és szennyvizcsatornával rendelkeztek, a lakások fűtve voltak (hypocaustum - padlófűtés) és a házakon üvegablakok voltak.

A rómaiak Aurelian idején 271-ben kivonultak Daciaból de a város még több száz évig lakott volt. Az ásatások során feltárt tárgyak bizonyitják, hogy a IV században itt keresztények éltek. A VII. Században a várost és környékét szlávok foglalják el, ezek később nyugat felé vonulnak. Ez időből származik a Mojgrad szó is ami "Az én városom" jelentéssel bir.

A római erőd

• Az erőd téglalap alakú volt, melynek négy sarkát tornyok őrizték. Minden oldalon bejárati kapu volt amelyeket a tornyok ellenőriztek. A várfal külső részeit védősáncok védték (250-300 m).
• A városkapukat kövezett út kötötte össze, amelyek a kormányzói palota előtt találkoztak. (ezek a mai napig láthatók). A legfontosabb épület a katonai kormányzó épülete. A kormányzói palota hátánál helyezkedtek el a kézműves épületek, raktárak, istállók. A palota mellett volt a kórház, és a hadvezetők háza. A palota előtt pedig a katonasági laktanyák voltak találhatók.
• A város rendelkezett egy vizgyűjtővel, tározóval, amely a támadások idején biztositotta a vizellátást.

Amfiteatrum

• Az amfiteatrum a római építőművészet kiemelkedő példája. Jelentősége nem annyira méreteiben, hanem az alkalmazott megoldásokban rejlik. Az amfiteátrumok központja az elliptikus alaprajzú aréna, mely kiválóan megfelelt a gladiátorok és vadállatok viadalának rendezésére. Az amfiteatrum igazi szimbóluma a római kultúrának és civilizációnak valamint a római hatalomnak. A Porolissumban feltárt amfiteatrum 6000 személy befogadására volt megtervezve. Nagyságát tekintve az első három amfiteatrum közé van rangsorolva.
• Az amfiteátrumot sokan a római építészet jellegzetes példájának tartják, azonban formája a görög színházakig vezethető vissza. Tulajdonképpen két egymással szembefordított színházról van szó (amphitheatrum=körszínház).

A vármezői vár (Buciumi)

• A római földvárat a Cohorta I. Augusta Ituraeorum épitette (128x160m) majd később, a cohort II Nervia Brittonum átépitette kőből a III. sz. elején. Kapui a fő útvonalak irányába épültek, igy a pretorianus kapu a Porolissum felőli főút felé nyillott, a decumana kapu pedig a határ felé vezető útra. A katonai erőditménytől É-K irányban kialakult egy "vicus militar" jellegű település, amely szoros kapcsolatban állt a földvárral.
• A feltárások amit a településen végeztek azt mutatják, hogy a település egy főutcából állt, amiből nyiltak a mellékutcák. (Gudea 1997.62)
• A hadsereg visszavonulása után, a civil település megszünik, legalábbis nincsenek ismeretek a további fennmaradásáról.